2010. október 18., hétfő

Miért éppen a Duna ?

Miért éppen a Duna ?


... az egész onnan indult, hogy lelkes horgászként szerettem volna minél több időt vízparton, horgászattal tölteni, akár munka után is, hacsak 1-2 órára is ...
felmerült a kérdés: hova is mehetnék, ami közel is van, éjszaka is engedélyezett legyen a peca, a területi jegy ára is megfizethető legyen ....
És jött a felismerés : hát itt a Duna !!!
Itt kissé vissza kell kanyarodnom. Korábbi dunai horgászataink gyakori helyszíne a festői szépségű Duna kanyar, azon belül is a Visegrádi - öböl volt.




Imádtam ott lenni, élvezni azt a szépet, ami ott körbevett, éjszaka gyönyörködni a kivilágított várban. A fogások viszont sokáig messze elkerültek. Szép lassan azonban kezdtük kiismerni a helyet, és szép fogásokban lehetett részünk.... 
 


... ám a távolság miatt el kellett gondolkozni egy közelebbi, "hétköznapi" alternatíván, ez pedig nem más lett, mint a fővárosi Duna. 
Hmmm... itt ismét meg kellett tanulni alkalmazkodni az adott közeghez. Festői szépségű helyekről kevésbé beszélhetünk, ám ha a mellettünk csordogáló kanális "illatától", vagy éppen hosszú évek kitartó munkájának gyümölcseként kialakult szemétdombok látványától el tudunk vonatkoztatni, akkor a dunai halbőség kárpótolni fog.
A Dunát megismerni nem kis feladat, rengeteg időt igényel, igazán talán sohasem lehet. Én magam nem találtam mentort, aki bevezessen a Duna titkaiba, ám lestem -beszélgettem a mellettem horgászó sporikkal, követtem az idevonatkozó szakirodalmat, fórumokat, és persze a saját hibákból, tapasztalatokból tanultam talán a legtöbbet.

A kezdeti sikertelenségeket szépen lassan eredményes napok kezdték felváltani, köszönhetően a lassan kialakulgató (- és azóta is folyamatosan bővülő) helyismeretnek, és az időközben vízparton köttetett barátságoknak!



Horgászataim egyre inkább célzott hala a márna lett. Szerencsére egyre ritkábban hagynak cserben, és gyakrabban okoznak örömet változatos kapásaikkal, és hihetetlen küzdelmükkel!

Az elmúlt néhány hét megkoronázta eddigi horgászataimat, és gyakorlatilag egy Halkánaánba botlottam barátaimmal. 
  

A tapasztalatok alapján szinte egyértelműen megállapítható volt, hogy a naplemente és az azt követő néhány óra lényegesen eredményesebb.
Hajnali tapasztalataim még nem számottevőek, így erre most nem térnék ki.

Csaliban eddig a csonti verhetetlen, különösen tenger kincse dippel feljavítva. Érdekes számomra, hogy a sajtok népszerűsége a víz lehűlésével egyenes arányban csökkenni látszik.
A Duna vonzerejéhez sorolható még a változatos halfauna. Eddig általam sosem látott halakkal sikerült ismeretséget szereznem. Nem ritka vendég a magyar bucó, olykor beköszön egy-egy fekete sügér, és a hideg idő közeledtével menyhalak is mutatkoznak itt-ott. 




A ragadozó halak célzott horgászatának eddig nem szenteltem különösebb figyelmet, de az elkövetkező időszakban tervezem bővíteni tapasztalataimat ezen a téren is, és bízom barátaim segítségében -valamint társaságában a vízparton is.

2010. szeptember 1., szerda

egy kis szombat délutáni dunai peca

...a szombati Forma-1 időmérő edzése után, némi vívódás után lelátogattam kedvenc budai horgász helyemre.
Nem is terveztem komolyabb horgászatot, a hirtelen erős széllel és lehűléssel betörő, vacak időre való tekintettel.
Amolyan "dobok párat, lesz , ami lesz" alapon terveztem.

Horgászhelyemre érve örömmel konstatáltam, hogy rajtam kívül senki nem itt tervezte eltölteni értékes szombat délutánját.

Vízállás kissé magasabb volt, mint amire számítottam, de ezen a helyen bármikor bármi megtörténhet...  mint ahogy már volt is rá példa-nem egyszer!!!

Némi esély latolgatás után egy kis picker bot mellett döntöttem. 
A szerelékem tipikus dunai végszerelék, a végtelenségig leegyszerűsítve: a főzsinór végén egy csepp alakú ólmozott kosár, fölötte egy oldalfül, mely egy előkötött kb 70 cm-es előkében folytatódik, illetve egy 10-es horogban végződik.

Első dobásomat a sodorvonal széléhez céloztam, a parttól úgy 15 méterrel.
Csodák csodája, néhány perc után máris tenyeremben tarthattam az első látogatómat: egy tenyérnyi szilvaorrú keszeget. Igen-igen megörültem ezüstös halacskámnak,mert itt  bíztató jelnek tekinthető, hogy a csonti csokorral csalizott készséget nem a falánk "zabagébek" falják mohón torkukra!
Örömöm kissé alább hagyott, mert hirtelen 3 gyors beszakadás következett.

Hamarosan csonti csokor csalimat egy izmos sügér kapta torokra, de szerencsére túlélte a horogszabadítást, és ő is visszanyerte szabadságát. Rövid szünet után az egyik kapást követő bevágásomra határozott rugdalózás válaszolt a mélyből. Némi viaskodás után egy gyönyörű "lapátdévért" segíthettem a partra. Nagyon szép, 40 cm hosszú volt őkelme.



Most nem nyújtanám hosszúra a beszámolót, következő bedobást egy garda kapta el "röptében", majd megérkezett a dévérkeszeg párja. Ő 42 cm-es, gyönyörűség volt, és sajt darabbal turbózott csonti csokorra éhezett meg. Sajtra pedig sikerült még egy kölyök márnát is fognom, nagy örömömre!
A beszakadások mellett sikerült még egy gébet is megfogni, mert -úgye- egy dunai peca repertoárja nélküle hogyan is lehetne teljes ? :-)

Majd megérkezett a sötétedés, és ezzel a pakolás ideje is. Klassz kis peca volt, szép halakkal, sok kapással... kell ennél több ?

Kisrezső